Integrációs megközelítés, amely azon az elképzelésen alapul, hogy a rendszert alkotó részek másként viselkednek, ha azokat elkülönítjük a rendszer környezetétől vagy más részeitől. Szemben Descartes és más redukcionista filozófusok elméletével a rendszergondolkodás azt javasolja, hogy holisztikus módon tekintsünk a rendszerekre. A rendszergondolkodás úgy akarja megérteni a rendszereket, hogy a rendszert alkotó részek közötti kapcsolatokat és interakciókat vizsgálja. A rendszergondolkodás megpróbálja bemutatni, hogy az események a távolság és az idő miatt elkülönülnek egymástól és a kis katalitikus események is okozhatnak nagy változásokat a komplex rendszerekben. Felismeri, hogy a rendszer egy területén történő javító szándékú beavatkozás ellentétes hatást válthat ki a rendszer más területén - ez elősegíti a szervezeti kommunikációt minden szinten, hogy elkerülhessük a silo hatást. A rendszergondolkodás technikája bármely típusú rendszer tanulmányozásához használható: természetes, tudományos, mérnöki, emberi vagy fogalmi rendszerekhez egyaránt.

A rendszergondolkodók alapvetései

A rendszer egy dinamikus és komplex egész, amely strukturált és funkcionális egységként vesz részt interakciókban A rendszer különböző elemei között energia, anyag és információ áramlik A rendszer mindig a környezetével együtt érthető meg Energia, anyag és információ áramlik a rendszert körülvevő környezetbe és onnét a rendszerbe