(Pozsony, 1912. jún. 23. - Bp., 1978. febr. 3.): szobrász, Munkácsy-díjas (1958, 1966), érdemes művész (1972). 1920-ban villanyszerelő szakmát tanult, majd segéd, Esztergomban az Elektromos Műveknél dolgozott. 1945-ben, a bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n Ferenczy Béni osztályában tanult. 1949-ben a főisk.-n tanársegéd, 1951-ben a bp.-i Képző- és Iparművészeti Gimn. tanára lett. Művészi munkásságát kisplasztikák és kisméretű portrék mintázásával kezdte. Ezt követte érmeinek gazdag sora (Marx, Van Gogh, Berény Róbert-érem stb). Portréi és érméi kitűnő ábrázolókészségről tanúskodnak. Az 1950-es évek közepétől szabadtéri szobrokra is kapott megbízást. Az újpesti lakótelep épületeire domborműveket tervezett. Ózd Városi Tanácsának kórháza elé készített női akt szobrát tömör megfogalmazás, telt formák jellemzik. 1960-ban készítette Szerelmespár c. művét, 1965-ben az Auschwitz-i mártír emlékművet. A balatonalmádi Napernyős nőjét könnyed báj jellemzi, az esztergomi kórház elé tervezett kétfigurás kompozíciója féltő aggódást fejez ki. 1968-ban Kalocsára és 1969-ben Vajára készített köztéri szobrai komor, szinte ünnepélyes paraszti figurák. A 70-es években készült Esztergomba Vak Bottyán lovasszobra és Kispestre Nagy Balogh János emlékszobra. Munkássága során 62 érmét, 57 kisplasztikát és 40 szobrot alkotott. 1952-től 1978-ig rendszeresen szerepelt érmeivel, kisplasztikáival, köztéri szoborterveivel a hazai kollektív kiállításokon, nemzeti tárlatokon. 1955-ben részt vett a Nagy Balogh János Képzőművészeti Csoport kollektív kiállításán, 1956-ban feleségével, Szűcs Ilona festőművésszel együtt állított ki. 1973-ban Bp.-en és Esztergomban egyéni, gyűjteményes kiállítást rendezett. - Irod. T. Riha Margit: M. I. (Bp., 1974); Pénzes Éva: M. I. (Művészet, 1964. 2. sz.); Újvári Béla: M. I. (Művészet, 1969. 2. sz.); Újvári Béla: Kubikus szobor Kalocsán (Művészet, 1972. II.).