(Sarkad, 1915. ápr. 11. - Debrecen, 1979. aug. 17.): orvos, immunológus, az MTA tagja (l. 1967, r, 1970), egyetemi tanár, Állami díjas (1978). Orvosi oklevelét Debrecenben szerezte 1939-ben. Az egy. Élettani és Általános Kórtani Intézetében díjas gyakornok, majd tanársegéd, 1945-47-ben adjunktus. 1948-tól az önállósult Kórélettani Intézet ig.-ja, egy.-i tanár. 1950-51-ben az egy. Orvostudományi Karának, majd az önállóvá vált Debreceni Orvostudományi `Égy. dékánja, 1959-63-ban és 1967-73-ban rektora. Tudományos kutatásai során foglalkozott a nyálelválasztás mechanizmusával, az antihormonokkal, az idegrendszer és az immunitás problémáival. 1962-78 között az Űrkutatási Kormánybizottság Orvosbiológiai szakbizottságának tagja, majd elnöke. 1966-70-ben a Magy. Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségének alelnöke. 1971-ben létrehozta a Magy. Immunológiai Társ.-ot, amelynek 1978-ig elnöke volt. 1975-79-ben az MTA Orvosi Osztályának alelnöke, számos m. és külföldi tudományos társ. r., t. és l. tagja.- F. m. Allergia (Fornet Bélával, Bp., 1961); Immunität und Nervensystem (Bp., 1967); Kórélettan (Bp., 1975); Kórélettani gyakorlatok (szerk., Bp., 1979). - Irod. Karmazsin László: K. L. (Orv. Hetil., 1979. 42. sz.).