(Brünn, 1865. febr. 20. - Bp., 1951. nov. 18.): géplakatos, gépészmérnök. A brünni felsőbb ipariskolában végzett tanulmányai után tervezőként dolgozott (1887-90). 1890-ben Bp.-en a Láng László Gépgyára és Vasöntödéje kötelékébe lépett. Jelentős része volt annak a reverzálható ikergőzgépnek a szerkesztésében és szerelésében, melyet a Diósgyőri Acélgyár hengerművében 1891-ben helyeztek üzembe. Diósgyőrben egy 200 m mély szellőzetlen tárnában gőzszivattyúk üzembehelyezésekor megsüketült. 1893-95-ben a Hofherr és Schrantz Mezőgazdasági Gépgyárban cséplőgépek hajtásához kis teljesítményű gőzlokomobilokat tervezett, majd Röck István gépgyárának főmérnöke (1895-1909), később üzemfőnöke; itt szerkesztette meg saját szabadalmú szelepes gőzgépét. A Höcker Testvérek gépgyárában (1910-16) kazánszerkesztéssel, az Általános Iparműveknél (1916-19) műszaki problémákkal foglalkozott. 1919-től 1926-ig a Herkules Művek Rt. Vasöntöde Kazán és Famegmunkáló Gépgyáránál nagy teljesítményű keretfűrészek, gőzfűrészberendezések, asztalosipari gépek tervezője, és kivitelezésének vezetője volt. 1926-ban a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár Rt. bp.-i gyárában excenter préseknek, téglagyári gépeknek, folytonégő ("Neoperpetuum") kályháknak, vasalóknak, darálóknak, kötszövő gépeknek és azok gyártási szerszámainak terveit készítette el. 1950-ben a Mintagépgyárba került, ahol idős kora ellenére nagy aktivitással dolgozott. Utolsó munkája egy fejescsavar automatasajtó terve volt.