(Budaörs, 1939. márc. 7. - Bp., 1987. szept. 13.): festő. Középisk.-i tanulmányai elvégzése után évekig orvosi műszerészként dolgozott. Művészi képzettségét magánúton, ill. szabadiskolákban szerezte, többek között Burghardt Rezső, Csorba Géza, Moldován István, Vén Emil irányításával. 1960 óta kiállító művész, külföldi tárlatokon is részt vett. Ember és gép c. képeivel 1966- 67-ben elnyerte a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának díját. Tanulmányúton járt Bulgáriában, Franciao.-ban, Olaszo.-ban és Svédo.-ban. A hagyományos formarend szellemében készült tájképei mellett munkásságára elsősorban konstruktivista figurális kompozíciói jellemzőek, amelyek a technikai civilizáció világát, az ember és a gép bonyolult kapcsolatát jelenítik meg. Munkássága utolsó szakaszában kőintarziák, fénymobilok tervezésével, ill. márványasztalok készítésével is foglalkozott. Állami megrendelésre készült két nagyméretű kőintarziáját Harkányban, ill. Nagykanizsán helyezték el. Fontosabb kiállításai Bp.-en a Mednyánszky Teremben (1966), a Ferencvárosi Pincetárlaton (1969, 1976), Kiskunhalason (1977) voltak. Fénymobiljait 1984-ben mutatta be a Soproni Festőteremben és a Salgótarjáni Múz.-ban (Szatmári Bélával és Tilles Bélával). - Irod. Bolgár Kálmán katalógus-előszava (Bp., 1966); Hary Márta: H. J. (Népszava, 1966. ápr. 15.); Kovács Gyula: H. J. (Művészet, 1982. aug.).