(Újarad, 1824. márc. 27. - Nagyvárad, 1902. júl. 10.): r, k. püspök, bíboros, egyházjogász, az MTA ig. tagja (1901). Szegeden és a pesti egy.-en tanult. 1846-tól püspöki levéltárnok Temesvárt. 1847- től káplán, 1852-től a temesvári r, k. teológián tanár. 1859-től Mercyfalva, 1863-tól Temesgyarmat plébánosa. 1867-ben egyházjogi doktor lett. 1872-ben kanonok, 1873-tól szatmári, 1887-től nagyváradi latin szertartású püspök, 1886-ban római gróf és pápai trónálló, 1893-ban bíboros lett. A moldvai csángók magyar nyelvű kultúrájának ápolására létrehozott Szent László Társulatnak egyik megalapítója és 1877-ben elnöke lett. 1886-ban megvásárolta Török János publicista több ezer kötetes könyvgyűjteményét és Bibliotheca Laurentiana néven Szatmárnémetiben püspöki . könyvtárat alapított. - F. m. Magyarok segedelmezése keleten (Bp., 1880); A bukovinai és csángó magyarok és a Szent László Társulat (Bp., 1884); A rabszolgakereskedés Afrikában (Bp., 1889); Beszédei (I - IV., Bp., 1890 - 1899); Evolutio és a létért való küzdelem (Bp., 1890). - Irod. A szatmári püspöki egyházmegye emlékkönyve fennállásának századik esztendejében (Szatmár, 1904).