(Bp., 1878. nov. 15. - Bp., 1943. okt. 26.): zeneszerző. Jogi doktorátust és ügyvédi oklevelet szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott. 1906-tól 1917-ig a Népszava, majd 1918-ban a Világ zenekritikusa volt. 1910 - 1918 közt az Orsz. Munkásbiztosító Pénztár titkára. A modern m. zene, Bartók és Kodály híve és lelkes propagátora volt. A Tanácsköztársaság alatt a művészeti ügyek kormánybiztosa, az államosított színházak ügyvivője. Ő szervezte azt a 3 tagú zenei direktóriumot, melynek Bartók Béla, Dohnányi Ernő és Kodály Zoltán voltak a tagjai. 1920-ban Bécsbe emigrált. Német, osztrák és svájci városokban hangversenyezett mint a munkásmozgalom zeneszerzője. 1931-ben visszatért Bp.-re. Kiváló dal- és kabarékuplé-szerző, Ady első megzenésítője, a munkásdal-irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. - M. dalok (Ady Edre, Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, József Attila, Petőfi Sándor, Vajda János verseire); forradalmi munkásdalok, színpadi zene (Árnyak Haarlem felett, 1930). Irod. F. Gy.: R. B. (Zenei Szle, 1918. 10. sz.); Kristóf Károly: R. B. (Új Zenei Szle, 1953. 10. sz.); Somogyi Vilmos: R. B. (Muzsika, 1959. 3. sz.); Fejes György: Egy halott, aki énekelhetne. R. B. halálának 20. évfordulójára (Magy. Zene, 1963. 5. sz.).