(Eperjes, 1814. szept. 17. - Bp., 1897. szept. 9.): politikus, régész, művészettörténész, az MTA tagja (l. 1838, r. 1840, t. 1841, ig. 1873). ~ Ágost és Károly apja. Miskolcon, majd Eperjesen tanult. 1832-ben elvégezte a jogot és jurátus lett. 1833-tól hosszabb utazásokat tett Itáliában, Ny-Európában. Mint jurátus az 1832 - 36-i ogy. ifjúsági mozgalmaiban vett részt, 1836-ban újból hosszabb utazást tett Ny- Európában. 1839 - 40-ben Sáros vm. követe. Az 1840-es években a Pesti Hírlap és az augsburgi Allgemeine Zeitung cikkírója, a reformellenzék tagja. 1848-ban pénzügyi államtitkár Kossuth mellett, majd a bécsi m. külügymin.-ban államtitkár, Angliába utazott, ahol eredményes sajtó- és eredménytelen diplomáciai tevékenységet fejtett ki Mo. érdekében. Emigrációban maradva Kossuthot elkísérte amerikai útján, 1860-ban megbízottjaként Torinóba ment. De miután nem sikerült sem Cavour, sem III. Napóleon, sem Garibaldi fegyveres támogatását megnyerni, lemondott a megbízatásról és Firenzében telepedett le. Szélsőségesen ingadozó nézetei miatt - vagy közvetlen fegyveres támadást, vagy megegyezést sürgetett - meghasonlás támadt közte és Kossuth között. 1866-ban hazatért és Deák politikájához csatlakozott. Előbb Szentesen, utána Szécsényben választották meg Deák-párti programmal ogy.-i képviselőnek. A Képzőművészeti Társulat és a Régészeti Társulat elnöke volt. Részt vett az Esterházy-képtár anyagának megvásárlásában s a bécsi iparművészeti kiállítás anyagának megszervezésében, mely az Iparművészeti Múz. alapja lett. 1869-től 1894-ig az MNM ig.-ja volt, elnöke a Képzőművészeti és Régészeti Társulatnak. Régiségtudományi munkásságot folytatott. 1847-től tagja volt a Kisfaludy Társ.-nak. Egyik alapítója a Petőfi Társ.-nak. 1895-ben az MTA másodelnöke lett. - F. m. Aus dem Tagebuche eines in Grossbritannien reisenden Ungarns (névtelenül, Pest, 1837); Eszmék Magyarország története philosophiájához (Bp., 1880); Martirsovics Ignác és társai (Bp., 1882); Életem es korom (I - IV., Bp., 1880 - 1882, új kiadása Oltványi Ambrus bevezető tanulmányával, Bp., 1959); Publicistikai dolgozatok (Bp., 1889); Magyarország archeológiája (III., Bp., 1897 - 1898). - Irod. Ferenczy József: P. F. életrajza (Bp. - Pozsony, 1889); Coricha Győző: P. F. (Bp., 1910); Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849 - 1867. (Bp., 1955); Koltay-Kastner Jenő: A Kossuth-emigráció Olaszországban (Bp., 1960); Sőtér István: Gercen és a magyar kortársak (Kortárs, 1961); Lukácsy Sándor: Két emlékíró P. F. és Teleki Sándor (Irod. tört. Közl. 1962. a. sz.).