(Sopron, 1829. júl. 23. - Bp., 1877. márc. 24.): kémikus, az MTA l. tagja (1863). 1844-ben Pesten, 1845-ben a bécsi műegy.-en folytatott vegyészeti tanulmányokat. 1853-ban Bécsben Schrötter kémikus professzor tanársegédje. 1855-ben a pesti reálisk. kémiatanára. 1861-ben kimutatta, hogy a bor utóerjedése meggátolható, ha zárt edényben 70 - 80 C°-ra melegítik, majd légmentesen elzárják. Eredményeit 1862-ben mutatta be a Hegyaljai Bormívelő Egyesület közgyűlésén. Ezzel megelőzte Pasteurt, aki azonos, ma "pasztőrözés" néven ismert eljárását 1865-ben ismertette. Tevékeny része volt a gázvilágítás elterjesztésében, vizsgálatai révén a gázminőség megjavításában. 1861-ben megkezdett vízvizsgálati és vízellátási kutatásai eredményeképpen épült meg 1868-ban a pesti vízvezeték. - F. m. Vélemény és indítvány a borok megtörésének elhárítására nézve (Gazdasági L., 1859); Néhány szó azon módokról, melyek a bor romlásának meggátolására szolgálnak (Gazdasági L., 1862); A tokaji bor utóerjedésének meggátlásáról (Term. tud. Közl., 1865); A pesti kútvizek lényeges tartalmáról (Aujeszky Lászlóval, Pest, 1865). - Irod. Hankó Vilmos: A legnagyobb magyar borkémikus (Borászati L., 1908); Rapaics Raymund: A magyar biológia története (Bp., 1953); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958).