(Arad, 1873. nov. 17. - Bp., 1953. júl. 4.): geofizikus, a kezdeti magyar geofizikai expedíciók szervezője és irányítója, az MTA l. tagja (1922 - 49). ~ Károly és ~ Mihály öccse. Tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte. 1895-től Eötvös Loránd tanársegédje, 1901-től az MTA Semsey-ösztöndíjasa. 1908-ban részt vett Eötvös Lorándnak a súlyos és tehetetlen tömeg arányosságát nagy pontossággal kimutató kísérletében. 1915-ben főgeofizikussá nevezték ki. 1919- től a Geofizikai Intézet első ig.-ja. A 20-as években geofizikai expedíciókat vezetett Indiába és Franciao.-ba. A Beiträge zum Gesetz der Proportionalität von Tträgheit und Gravität c. munkájával (Annalen d. Physik, Leipzig, 1922) Eötvös Loránddal és Fekete Jenővel együtt elnyerte a göttingeni egy. Beneckepályadíját. Terepkutatásokhoz alkalmas kis ingát szerkesztett, amelyet róla ~-ingának neveznek. 1935-ben nyugdíjba vonult. - F. m. A. br. Eötvös Loránd-féle geofizikai mérésekről (Bány. Koh. L., Bp., 1917); Br. Eötvös Loránd élete és tudományos működése III. Gravitációs mérések (Mathem. Phys. L., Bp., 1918); Br. Eötvös Loránd emlékezete (Mathem. Phys. L. Bp., 1921); Földalatti üregek kimutatása Eötvös torziós ingájával (Matem. és Term. tud. Ért. 1935).