az író alakmása, Kosztolányi azonos című novellagyűjteményének hőse. Diákkora és írói pályája élményeiből, groteszk és bizarr ötletekből, humoros és szeretetteljes megfigyelésekből áll össze ez a kötet, a hosszabb történeteknek ~ néha inkább csak elmesélője, mintsem valódi szereplője. Számos nyilvánvaló önéletrajzi mozzanat ellenére Kosztolányi jelzi, hogy nem azonos hősével, hogy olykor kínosnak is érzi felbonthatatlan szövetségüket, mint szolid ember a vásott és kiszámíthatatlan ikertestvérét, akivel folyton összetévesztik. De ez is csak játék, ~ épp azért kedves figura az írónak, mert benne feltámaszthatja bohém, csínytevő fiatalságát, mert a társadalomtól rákényszerített ünnepélyes maszk mögül az ő révén kacsinthat ki ránk, mutathat szamárfület az álerkölcsnek, a nagyképnek, a megváltóként reklámozott kongó eszméknek. Vele mondatja el legsziporkázóbb ötleteit, és sátános tréfáiban igen komoly tanulságokat rejt el. ~, az elegáns ál-nihilista gyengéden hajol le minden igaz értékhez, és cinikus kacajával csak azt rejti, hogy a részvéttől elszorult a torka. Létformája a paradoxon, mely mélyebbre világít, mint a szillogizmus: "Jaj, mily sekély a mélység / és mily mély a sekélység" írta Esti Kornél éneke c. versében a költő, és "Ó szent bohóc-üresség, \ szíven a hetyke festék, \ hogy a sebet nevessék…" így búcsúztatta kedves hősét halála évében.