(Viola alta, Bratsche, Viola. a braccio), magyarul kar-, mély-és öreghegedűnek is nevezik. A vonós hangszerek másodika, mely a zenekarban az alt hangot képviseli; valamivel nagyobb, mint a hegedű, négy húrja c-g-d-a-ra van hangolva, s a hang terjedelme a-ig használtatik. A hangszekrény hossza 385 mm., a felső rész szélessége 180, mellrész 120, alsó rész 230, oldalmagas 31 és 35, tető-és fenékdomborodás a favastagsággal 17, nyakhossza 260 mm. Mint második vonóshangszer az alt hangadásra igen alkalmas és nélkülözhetetlen, de a solo hangszer igényeinek magasabb hangra emelve sem felel meg. A B. a XII-XIII. sz. -beli hathúrozatú Rabel-Rebek hangszerből keletkezett. A legelsőt Joan Karlino anno 1449 felirattal Párisban őrzik.