Dimitrije (szerzetesi nevén: Doszitej), szerb író és tudós, szül. Csákován 1739., megh. Belgrádban 1811 ápr. 7. Szűrszabóinas volt Temesvárott, majd 1753. titokban a Szerém vármegyei Opovo nevű kolostorba szökött, ahol szerzetes lett. Sokat utazott. Megfordult Görög- Török- és Oroszországban, Kisázsiában, Olaszországban. 1783-ban Halléban filozófiát és teológiát tanult. Járt Franciaországban, Angliában. Több évig Bécsben is élt. 1802-ben Velencében telepedett le, hol a szerb kereskedők évi járadékot biztosítottak neki, hogy irodalmi foglalkozásának élhessen. 1806-ban Szerbiába költözött s Karagyorgye megbízásából a felszabadult részek iskolaügyét rendezte. Ő alapította az első szerbiai középiskolát Belgrádban. O. a szerbek kulturális éledésének legkiválóbb képviselője és munkása. Irodalmi érdeme a nemzeti nyelvű irodalom megalapítása. Az elavult egyházi (szláv) nyelv helyett ő írt előszőr nemzeti nyelven. Korszerű gondolkodásával, főleg racionalista elveivel új szellemet hírdetett, mely nagy hatással volt a szerbekre s primitív társadalmuk, ósdi hagyományokon nyugvó művelődésük átalakulását elősegítette. Nevezetesebb munkái: Zivot i prikljucenija (Élettörténete, Leipzig 1783); Soveti zdravago razuma (A tiszta ész tanácsai, u. o. 1784); Ezopove basne (Ezopus mesé, fejtegetésekkel és magyarázatokkal, u. o. 1788) stb. Összes munkáit 1911. kiadták Belgrádban D. Obradovic-a cimmel